Pál Attila |

Semmi sem idegesít jobban egy nagyvárosi nyomozót, mint amikor egy (vagy több?) ismeretlen sorozatgyilkos rejtvényekkel „szórakoztatja”, hogy legközelebb hol talál újabb hullát. Még izgalmasabb, ha a szándékosan otthagyott bűnjelek még valamelyest támpontot is adnak a következő helyszín kitalálásához. Csak időben ki kell találni, melyik helyszínre utalnak a jelek, és időben odaérni, hogy elcsípjék az elkövetőt.

A nyomozás során kiderül, hogy az elkövetés módja (szabályosan és szakszerűen elmetszett torkok) ellenére nem mániákus őrült bűnözőket, hanem igencsak művelt, körültekintő tetteseket kell keresni. Az áldozatok köre és a holttestek feltalálási helye pedig a motivációra enged következtetni (bár nem feltétlenül helyesen). Erre igen hamar rájön Nevzat főfelügyelő és két segítője, Zeynep és Ali felügyelő. Már csak a tettes kilétét kell kideríteniük. És persze el is kellene fogni.

A tetemek Isztambul különböző korszakainak legjelentősebb műemlékei közelében tűnnek fel, elhelyezésük sokat mondó, és mindig akad a közelben néhány árulkodó, régi pénzérme. Az áldozatok a történelmi értékekre fittyet hányó városfejlesztők és hivatalnokok meglehetősen szűk köréből kerülnek ki – és ez aligha lehet véletlen. Nevzat (és az olvasó) már sejti, hogy a gyilkosságok talán „a társadalom bosszújaként” is értelmezhetők. És akkor felmerül a kérdés: kik is az igazi bűnösök. A város „elpusztítói”, akik politikai-közigazgatási és gazdasági összeköttetéseik révén egyrészt mindent elérnek, másrészt mindent megúsznak – vagy pedig azok, akik végső elkeseredésükben leszámolnak velük?

Nevzat főfelügyelő, aki maga is a város szülötte és szerelmese, ugyancsak tudathasadásos helyzetbe kerül: a jog és emberi lelkiismerete szerint üldöznie kell a gyilkosokat, ugyanakkor nem tud teljes szívvel a büntetlenül maradó bűnösök pártjára állni. „…még abban sem vagyunk biztosak, hogy abszolút gonosz emberek [mármint a gyilkosok]. Magunk között szólva a halottak mind törvénytelen ügyekbe keveredett személyek, akik pénzért kiárusították a várost” – magyarázza Nevzat főfelügyelő barátjának, a költő Yektának.

A városfejlesztés (a lélektelen üzlet) és a műemlékvédelem (a város lelkének megőrzése) összehangolása világszerte súlyos problémákat és konfliktusokat okoz – nálunk is. Hát még az olyan városokban, mint Isztambul, melynek történelme évezredekre nyúlik vissza – és ennek megfelelően hatalmas művészi örökséggel dicsekedhet. Már eddig is számtalan műemlék esett áldozatul a „fejlődésnek” – amelyből persze bizonyos körök busás hasznot húztak –, a város múltját védők pedig kemény harcot folytatnak a további pusztítás megakadályozása, megelőzése végett.

Magától értetődő, hogy áldozatok a korábbi műemlék-pusztítási ügyekben valamilyen módon egytől egyig „sárosak”. Gyilkosaikat a városvédők között kell keresnie a rendőrségnek. De a sok ügy közül vajon melyik fűzi össze az elvágott torkú férfiakat?

• Olvass bele!

Ennek kiderítésére Nevzat felügyelő segítségül hívja a legjelentősebb városvédő szervezet vezetőjét, a híres Topkapi Múzeum egyik igazgatóját. Élettársával, egy sebészorvossal (lásd: elmetszett nyakak) együtt sokáig maga is a gyanúsítottak között szerepelt. De egyrészt az esetsorozat – hét nap alatt hét egymással összefüggő halál – és a történelmi háttér felderítése, másrészt a rendőrség presztízsének megőrzése érdekében csak nagyon óvatosan keresgélhetik és köthetik össze a gyanús szálakat. Ráadásul azok sokszor nemhogy összefonódnának, inkább széttartanak. Közben az összerakott információmozaik egyre szűkíti a gyanúsítottak körét, ám hiányzik a cáfolhatatlan bizonyíték…

Ám ez csak az egyik rétege a könyvnek. A bűnügyi nyomozás történetét végigkíséri hőseinek magánélete a gyerekkori barátságtól a személyes tragédiákon át a kilátástalanságig, illetve a szerelemig. Háttérként Ahmet Ümit elmeséli Isztambul történetét a város alapítástól napjainkig, bemutatja a legjelentősebb uralkodókat az alapító görög Byzas királytól, a várost a (Kelet-)Római Birodalom fővárosává tevő Nagy Konstantinon és az i. sz. 557-es földrengés után újjáépítő Justinianuson át az oszmán Hódító Mehmed és Nagy Szulejmán szultánokig.

Nevzat főfelügyelőt kísérve a szerző – a cselekményhez kapcsolódva – művészettörténeti ismeretekkel és történelmi legendákkal egyaránt gazdagítja az olvasót. Közben nem feledkezik meg arról sem, hogy elénk tárja hőseinek emlékeit és vívódásait is. Mindezen felül képet kapunk napjaink török közéletének visszásságairól, arról, hogy a személyes kapcsolatok és viszonyok miképpen tudják befolyásolni az ügyeket – és ami ennek hátterében van: a pénz, a korrupció hatalmáról.

Ahmet Ümit

Ahmet Ümit: Isztambuli emlék
Fordította: Tasnádi Edit
Joshua Könyvek, Budapest, 2023
644 oldal, teljes bolti ár 5500 Ft,
online ár a bookline.hu-n 4675 Ft
ISBN 978 615 573 0603

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Hét nap alatt hét gyilkosságot követnek el Isztambulban, és az áldozatokat a város történetének fontos helyszínein hagyják.
Az Isztambuli emlék különös krimi. Nemcsak soha el nem múló, tovább élő és következményekkel járó traumák, hanem életre szóló barátságok és felejthetetlen szerelmek könyve is – és legalább annyira a régmúlt Isztambuljának izgalmas emlékműve. Miközben beavat minket a grandiózus város múltjának, történelmének titkaiba, a szerző úgy mesél az emberekről is, mint aki mindent tud a lelkükről. Tudja például, hogy a „gyilkosok nem mindig a rossz emberek közül kerülnek ki”.

Ahmet Ümit 1960-ban született, Törökország egyik legnevesebb kortárs írója. Az 1980 és 1990 közötti katonai diktatúra idején aktív résztvevője volt a demokratikus átalakulásért küzdő földalatti mozgalomnak.